Egy nap munka után úgy döntöttem, hogy a szokásos futási mániámnak áldozok. Felöltöztem és útnak indultam a szokásos útvonalon lefelé a part felé, de valahol az út felénél elmúlt a szikra ami beindított, nem volt motivációm egy pillanatra alábbhagyott a hangulatom. Jöttek a felhők és elvették a kedvemet, tudni illik én a mosolygós napsütést kedvelem a legjobban. Elindultam hát vissza felé, amikor a haza vezető úton egyszer csak a szokásos útvonal sarkánál amerre a busz közlekedik, megérkezett egy sárga aranyló Credo. Akkor ott ránéztem a sofőrre mert, vártam egy jelet egy mosolyt, egy biccentést, egy kis támogatást, hogy tudjam igen van miért csinálnom.

Ekkor megnyílt a híd a fantáziában lévő híd, amely összekötött engem és a Volán Angyalát.

Egy Volán Angyal ült a sofőr ülésben. Ismerős arc és mosoly tekintett rám, amikor meglátott futó ruhámban, tekintete és huncut mosolya máris vidámságot varázsolt kicsiny szívembe. Majd jelezve a járgány lassításával versenyre invitált hogy én beérjem ez után szépen lassan emelte a sebességet, éreztem a motivációs szikra ismét fellobbant bennem. Éreztem ha van valami a világon ami visszahoz és szikrát gyújt a szívemben az nem más, mint a Volán angyalok jelenléte az életemben.

 Egy másik nap amikor csak sétáltam a buszról leszállva, töprengve a nap eseményein, amikor a Credo mellém ért. Ránéztem az Angyalra, aki mosolyával elrabolta szívemet. Majd huncut ötlettől vezérelve versenyre keltem az aranyló Credo sebességével. Felvettem egy ritmust ami a szívemnek kedves. Szikra született, amely bennem gyúlt akár egy életre szóló ötlet, amely írásra érett.  A volán Angyalai, avagy a hétköznap hősei.

Minden futás a Credo társaságában, akár egy lágy ölelés úgy takar be, mint szerelmes féltő karok, amely biztonságot adnak és álmaink nyugodt terét adják, Verseny futás az idővel, vajon az élet véletlenjei vagy örökös ok arra, hogy észre vegyem a busz, amely elhalad mellettem az aranyló Credo az én boldogságom kulcsa.

Egy ritka egyedi Credo, amely mindig elkísér utamon. Egy úton, ahol sosem a cél a lényeg, hanem az odáig megtett út. Amely emlékezetemben marad, mert megismételhetetlen. Az út, amely kalandokkal teli, sosem ugyan az. Mindig meglepetésekkel teli. 

Mind ez egy jelképes verseny futás a Credoval, amely arra hívja fel az ember figyelmét, ha nem figyel, lemarad. Lemarad az élet adta lehetőségekről. A Credoról, amely elvisz álmaid útján. Észre kell tudni venni a kincset mit az élet ad, elkell tudni fogadni, mert nem tudjuk kapunk - e még egy lehetőséget az élettől.

Verseny futás a Credoval a szikra lobbanása

Egy híd a Credo az út és a célunk között.

Híd, amelyen elgondolkodhatunk.

 Mert az út az ami számít, sosem a vég cél.