Hát igen,  még a legnagyobb motivátoroknak is elkell néha a bátorítás. Amikor éppen azon kapod magad, hogy semmi sem úgy történik, ahogy eltervezted és az érzésekben elvesztél, akkor jön a volán angyal, hogy megmentsen.

Rákoppint a buksidra, hogy talán vissza kellene térni önmagadhoz. Létezik egy világ, ahol csak Ő és én vagyok.

Olyankor suhanunk az éggel. Beszélgetések egy jobb világról, ahol az élet sokkal könnyebb, és tessék elméletben megérkeztünk a horvát tengerpartra, ahol a meleg homokban a hullámokat bámulva beszéltük ki az élet fontos dolgait. Ahol a gyóntató pap a volán angyal szerepében én pedig a megtért bárányka, aki issza az angyal szavait. 

Eljutottunk, egy olyan szintre, ahol a volán angyal gondolat olvasóként érkezett meg az elmémbe. Minden tekintete önmagáért beszél, belenéztem a szemébe és a nyugalom és béke szigetén honoltam, ahol a békesség maga az út. A sziget a busz. Az én kis világom, ahol végre önmagam lehetek, a magam "rugalmas közvetlenségével".  Ahogy az Angyal mondja. Csodás különleges világ. Amikor rájössz, hogyha visszatérsz önmagadhoz egy "lórúgás" által, ami elhiteti veled, hogy különleges vagy és megismételhetetlen. Egy szerelem az út iránt, ahol van időd önmagadra, ahol az út nem kérdezi, ki vagy csak annyit kér járj rajta. Fuss és fuss újra., találkozva a volán angyalaival.

Egy szerelem, amely talán sosem múlik el. Egy új érzés, egy mosoly, amely mindig velem marad, egy volán angyal képében. Amikor érzed, hogy ez egy új kezdet, egy új lehetőség arra, hogy szeress és szeretve legyél. Van egy gondolat, amely mindig motoszkál bennem, nem más. mint: 

Egy örökérvényű törvény, "az út az ami számít nem nem a végcél." 

Ahol az út maga a kihívás, a cél pedig újra az lenni aki önmagad vagy.

A szerelem országútján.

A pezsgés, avagy egy nyughatatlan tündérke útjai a végtelennek tűnő utakon.

AZ életben vannak pillanatok, amik örökre az emlékeinkbe égnek. Vannak, azok, akik mindig fontos szerepet töltenek be életünkbe. vannak azok, akik elkísérnek utunkon, mert részesei annak.

Vannak, azok, akik mindig visszavárnak. Vannak, akinek lételeme a pezsgés és vannak, akik nyugodalmasok.  

Egy élet tanította meg, hogy az ember szeretete a másik iránt ragályos és varázslatos tündöklésben mutatkozik meg. „Ha adsz te magad annál gazdagabb maradsz.” – szól a jó öreg gondolat.

Azokon az utazásokon, ahol sikerült betekintést nyernem egy másik világba, rájöttem, hogy milyen nagy is a világ és benne mennyi jó ember szíve elfér. Az unalmasnak tűnő utak sosem unalmasak.

Mindig akad egy jó szó, egy történet, ami megmosolyogtat. Akad pár gondolat, ami „megakad” és elvisz egy másik világba. Ahol csak kevesen járnak. Bele látni mások lelki világába és átérezni a napi küzdelmeket és boldogságokat hol korán hol késő délután. Egy valami közös az összetartás és a család szó nem véletlen, amit használok ide. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Elv.

Avagy egy és ugyan az a cél: Egy mesébe illő utazás, amely sosem ugyan olyan.

Utazás mely felpezsdít és frissen tart. Mert a kommunikáció a titka mindennek.

Mert mi beszélgetünk, hallatjuk hangunkat és vidám perceket szerezve mosolyt fakaszt az utazás.

Utazás, amelynek mindig ugyan az a vége. Leszállunk. Egy csodavilágból a realitásba.

Utazz és légy részese te is a csodának. Egy életre szóló tapasztalatnak.

Mesék, melyek életre kelnek a nap hajnalán, mely egész nap elkísér majd.

Ez a szerelem országútján ahol a varázslatos utazás elérhető. 

Amikor vártam a járatom figyeltem a a követő rendszerben éppen merre tart. Egy számomra ismeretlen számú jármű közeledett felém. Amikor megállt és felszálltam majd akarva - akaratlanul mosolyogni kezdtem. Levetette napszemüvegét és és vidám csillogó szemeivel köszöntött. Több sem kellett viszonoztam a gesztust. Annyira kedvesen mosolygott, hogy hirtelen nem láttam a "pole position"-at a zavartól, vagyis a mosolytól amit a Volán Angyal nekem küldött.

Amikor aztán észbe kaptam az első ülésre lehuppantam, tudni illik az a Volán Tündérének a helye. Természetesen elmeséltem neki, miért az én helyem az első ülés, kisajátítva mindenkitől. - ebből a páholyi pozícióból a legjobb a "kilátás". Főleg reggelente amikor kel fel a nap. Sokan nem tudják becsülni a reggeli ég színének gazdagságát mert bele fásulnak a napi rutinba. Igen Ő is helyeselt, hogy bizony sokan nem becsülik azt, hogy milyen szép helyeken járhatnak, néha szinte már becsukott szemmel ismerik a területet, de elfelejtik, hogy a természet mindig megújul.

Csodálatos érzés volt amikor kiderült hogy nem ezen a járaton lett volna, de valamiért a véletlen vagy a sors keze erre mutatta útját. Amikor rájövünk, hogy van, akit ha ritkán látunk de akkor is mosolyt fakaszt a találkozás kiváló terepe annak, hogyan érezzük át a de jó látni érzést. Egy varázslatos érzést, ami megmagyarázhatatlan vér pezsdítő érzést kelti fel az alvó Tündérke érzékeit arra, hogyan csillan fel egy új remény sugár, hogy vannak még lovagok "fehér lovon." Hiszen maga a járgány már most is fehér volt. Csak a mese kedvéért. :) 

Egy érzés fogott el amit nehéz leírni: Hiába véget ért az utam a busszal, de utaznék még A Volán Lovaggal  a végtelenbe és tovább.

Egy mese arról, hogyan kelti fel az "alvó" Tündért egy csillogó szempár, aki őszintén nézett Tündérünk szemeibe.

Egy délután kellett ahhoz, hogy újabb varázslatba essek. Egy haza út, amely szívemben egy új fejezetet nyitott. 

Jött a Credo és vele a Volán Angyala, aki szellemével megérintett és egy új számomra édes mégis szívbe markoló érzést hozott el.

Amikor elmesélte, hogy az úton amin járt egy ismerős úton ahol az a bizonyos Stop tábla áll, a közös utunk végét jelezve végig pásztázta addig tartó utat, hogy vajon ott futok -e? A szívem egyszerűen majdnem kiugrott a helyéről, amikor ezt a sztorit elmesélte nekem. Ekkor egy új érzés kerített hatalmába. Amikor azt éreztem, hogy legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből. Érzelmek kavalkádja és a mesék hatalma elvarázsolt.

Mert megéreztem az érzést, hogy amikor megszülettél mindenki sírt, de amikor feltűnsz egy csapat életébe és nem vagy mindig jelen hiányozz onnét, ahonnét napi szinten eljössz. Érezni azt, hogy a lényed hiánya egy érzést hozva el új lehetőséget teremt arra, hogy részese legyél valami csodálatosnak amit úgy hívnak Varázslat a Volán Angyalaival. 

Egy különleges kapcsolat., amely talán egy új mesékkel tarkított hely a világban. Egy világban, amit csak azok értenek, akik megélték a csodát. A napi Volán Angyalok meséit fizikális csodáit, amire csak Ők képesek.

Egy varázslat, amely talán egy új kezdet, ahol "felemelnek a vállukra", és erősnek érzed magad, mert az energiák vándorolnak belőlük és belőled oda- vissza. Egy energia mező, amely láthatatlan DE! Te és Az Ő világuk találkozása egy új dimenziót nyit meg, amely lehet a szemnek láthatatlan de szívnek annál jobban látható.

Egy varázslat, amely létre jött és észrevétlenül veszi körbe ezt a fajta mese világot. 

A Volán Angyalai és a Volán Üdvöskéje között. 

Ha kíváncsi vagy tekints be Te is a Szerelem Országútján a Volán Angyalai történeteibe itt nálam, ahol mindig van egy új sztori ami olvasásra vár.

Képzeld el, hogy felszállsz a járgányra és máshová érkezel. Egy különleges világba csöppenve, fedezed fel a varázslatot, amely körbe ölel, akár egy színes szivárvány, amelynek nem tudjuk hol a vége, hiszen egy körforgás a végtelenbe tűnő távolsággal.  Képzeld el, hogy suhansz ugyan, de az idő megáll és nem öregszel, mert a jó kedv és a vidámság fiatalon tartja a személyiségedet amely garantált, mert a Vidámság Járgánya elvarázsol. Mosolyt csalfa pofidra közben suhanva az úton leszel részese AZ UTAZÁSNAK, A VIDÁMSÁG JÁRGÁNYÁN. 

Egy késő délutáni motivációs történet egy Volán Angyal  társaságában, aki elindított egy új úton. A történet mesélés országútján szerelemként aposztrofálva a történet mesélést az utazás során. Szerelem, mely útitársként szegődött mellém. Egy különleges világ, amely közben történetek tárháza nyílik meg  és pozitív töltetű energiákkal töltjük fel magunkat és egymást, hiszen a történet valahol közös mégis én mesélem el, hogy a következő nemzedék is részese lehessen eme varázslatnak. 

Ültünk a padon, és elmélkedtünk a közel múltról, egy titkos varázslatról, amely körbe fonta az utasokat is. 

"Verseny futás a Credoval avagy utolérni életünk buszát. " - amikor tekintetünk találkozott, mosolyt varázsolva arcunkra és elindult a szikra, a tűz amely éltet engem a különleges történetek megörökítése során rájöttem, hogy vannak pillanatok, amik soha nem merülnek feledésbe, ezek azok a pillanatok, amikkel hatással vagyunk mások adott érzéseire. Egy csipet szikrát, vidámságot csempészve a hétköznapokba. Ez a varázslat, amely mosolyt csal a pofidra és kell egy kis "őrültség"- néha kell, olyat tenni ami nem minden napi, ami úgy érzed megváltoztatja a napodat és a világot akár csak a környezetedbe. Egy motivációs  szikra, egy esemény egy feledhetetlen pillanat. Amely felemel és elvarázsol, akár egy illatos köd ami körbe fon, egy jel amely jön, és tudod cselekedned kell. 

Amikor felszállok a Vidámság Járgányára, azonnal érzem, hogy ez egy egészen új világ, amely soha nem ugyan az. Mindig tud újat mutatni. Lehengerlő mosolygós Volán Angyal, aki aktív és szinte szikrázik a jó kedvtől, szinte ragadós ez a fajta vidámság mondhatnám úgy is pozitívan fertőző, ami megöli a rossz kedvet és igazi pozitivitást hozva el nekünk mutatja meg, hogy igen így is lehet. Légy vidám hiszen olyan rövid az élet. Maradj mosolygós, hiszen az élet a pozitivitásban rejtőzik. Mesék a Vidámság Járgányáról. 

 Szállj fel a VIDÁMSÁG JÁRGÁNYÁRA és légy részese Te is a varázslatnak,  változtass mert varázsolni jó!

Utam során minden alkalommal amikor felszállok rögtön lehuppanok az első ülésre hiszen azaz én igazi helyem, miért is mondom ezt? Tudjátok életemben egyszer voltam csak igazán első az életben, amikor kórházban voltam és megműtötték a két "futó művemet". Életemben először én voltam az első az nap a műtő asztalon. Amikor pedig utazok imádom premierben látni és hallani mind azt ami történik körülöttem. Szinte interjúkat gyártva a kedves Volán Angyalaival. Minden reggel megkérdezem hogy aludtak, miként lesz a napjuk, milyen lesz a hét miket élnek át napi szinten.

 Mosolyogva vidáman kezdve a napot. Sokat számít, hogy mosolyt varázsol az ember az Angyalok arcára, hiszen korán indulunk, a nap felkeltét látva minden reggel együtt érkezünk a felhők közé, a tihanyi külső tó köré. Nincs két egyforma reggel, megunhatatlan, hiszen egyedüli állandó első utasként úgy érzem nekem ez az élet páholya, ahonnét még a napfelkelte is csodálatosabb napi szinten. Nincs egyformaság. Mindig izgatottan várom, hogy kivel utazok, mert mindig kapok mosolyt és vidám reggeleket. A mese tagja, hogy mesés vidéken utazunk át, ahol a fantázia határtalan. Felhők között dombok alatt a levendula mező mellett suhanni el közben megélni a napfelkelte csodálatos varázsát

Megélni a csodát, ami elhozza a hova tartozás érzését. Vidám perceket - mosollyal kísérve a reggelek néha nehéz ámbár friss kezdetét. 

Beülök és elkezdődik a varázslat, akár egy égi hajóba szállni be, nyaldosni a felhők peremét suhanni a távolságot nem érezve, mert a beszélgetések és a témák mindig a kalandos életről szólnak olyan perceket szerezve ahol tanulhatok  tőlük, mert hallgatva a  jobbnál-jobb történeteket, ahol megérint az emberség, elgondolkodtató néha, mert tudod, hogy  ŐK azok, akik mindig elkísérnek utadon, hihetetlen hit és remény lengi be a Volán Credokat, amelyen mindig úgy érzem tartozom valahová, egy csapatba egy olyan előkelő helyen, mint az első ülés. Szinte páholyból látni egy másik világot, elutazva a hídon amely a Credo összeköt minket, embereket a Volán Angyalaival, akik varázslatot hozva magukkal teszik nekem szebbé a reggelimet.

Minden pillanat amit velük élek át felér egy akkumulátor töltéssel, a pozitív energia amit magukból sugároznak, felér egy motivációs történettel. 

Lehet sokan vagytok Ti, akik autót vezettek, rollert és motort vagy biciklit, sosem tudom elégszer mondani:

Tiszteljük és becsüljük a Volán Angyalait. Mert általuk érjük el a leggyakrabban a célunkat.

Egy hídon közlekedve, amely új alternatív világba enged be, ahol a mosoly és a jó kedv garantált. 

Engedjük el a korlátjainkat és élvezzük az utat, amíg tart kivételes kalandot élve meg  a Credo mesés buszában.

Mert az út az ami számít, sosem a végcél. 

Egy nap munka után úgy döntöttem, hogy a szokásos futási mániámnak áldozok. Felöltöztem és útnak indultam a szokásos útvonalon lefelé a part felé, de valahol az út felénél elmúlt a szikra ami beindított, nem volt motivációm egy pillanatra alábbhagyott a hangulatom. Jöttek a felhők és elvették a kedvemet, tudni illik én a mosolygós napsütést kedvelem a legjobban. Elindultam hát vissza felé, amikor a haza vezető úton egyszer csak a szokásos útvonal sarkánál amerre a busz közlekedik, megérkezett egy sárga aranyló Credo. Akkor ott ránéztem a sofőrre mert, vártam egy jelet egy mosolyt, egy biccentést, egy kis támogatást, hogy tudjam igen van miért csinálnom.

Ekkor megnyílt a híd a fantáziában lévő híd, amely összekötött engem és a Volán Angyalát.

Egy Volán Angyal ült a sofőr ülésben. Ismerős arc és mosoly tekintett rám, amikor meglátott futó ruhámban, tekintete és huncut mosolya máris vidámságot varázsolt kicsiny szívembe. Majd jelezve a járgány lassításával versenyre invitált hogy én beérjem ez után szépen lassan emelte a sebességet, éreztem a motivációs szikra ismét fellobbant bennem. Éreztem ha van valami a világon ami visszahoz és szikrát gyújt a szívemben az nem más, mint a Volán angyalok jelenléte az életemben.

 Egy másik nap amikor csak sétáltam a buszról leszállva, töprengve a nap eseményein, amikor a Credo mellém ért. Ránéztem az Angyalra, aki mosolyával elrabolta szívemet. Majd huncut ötlettől vezérelve versenyre keltem az aranyló Credo sebességével. Felvettem egy ritmust ami a szívemnek kedves. Szikra született, amely bennem gyúlt akár egy életre szóló ötlet, amely írásra érett.  A volán Angyalai, avagy a hétköznap hősei.

Minden futás a Credo társaságában, akár egy lágy ölelés úgy takar be, mint szerelmes féltő karok, amely biztonságot adnak és álmaink nyugodt terét adják, Verseny futás az idővel, vajon az élet véletlenjei vagy örökös ok arra, hogy észre vegyem a busz, amely elhalad mellettem az aranyló Credo az én boldogságom kulcsa.

Egy ritka egyedi Credo, amely mindig elkísér utamon. Egy úton, ahol sosem a cél a lényeg, hanem az odáig megtett út. Amely emlékezetemben marad, mert megismételhetetlen. Az út, amely kalandokkal teli, sosem ugyan az. Mindig meglepetésekkel teli. 

Mind ez egy jelképes verseny futás a Credoval, amely arra hívja fel az ember figyelmét, ha nem figyel, lemarad. Lemarad az élet adta lehetőségekről. A Credoról, amely elvisz álmaid útján. Észre kell tudni venni a kincset mit az élet ad, elkell tudni fogadni, mert nem tudjuk kapunk - e még egy lehetőséget az élettől.

Verseny futás a Credoval a szikra lobbanása

Egy híd a Credo az út és a célunk között.

Híd, amelyen elgondolkodhatunk.

 Mert az út az ami számít, sosem a vég cél.